TILTÁS TANÍTÁSA ÖSSZEFOGLALÓ- ELMÉLET- 14. HÉT
| EMLÉKEZTETŐ A kulcsingerekkel a kutya ösztöneit fel tudjuk “ébreszteni”, viszont ugyanezekkel a kulcsingerekkel a kutyának koncentrált állapotot is taníthatunk különböző feladatokhoz kapcsolva (önkontroll és figyelemkoncentráció). Kulcsinger = olyan inger(ek), mely(ek) a kutyában természetes módon felébresztik a vadászösztönt, izgatott állapotot eredményeznek vagy akár az agresszív viselkedés fokozottabb megjelenését. Ilyen ingerek pl. a gyors mozgás, a hirtelen a látómezőben megjelenő mozgás/ árnykép (a kutyát emlékezteti: prédaállat mozgására, megjelenésére), magas/ éles hangok (a kutyát emlékezteti: a menekülő zsákmányállat “vészkiáltására”), étel szaga (a kutyát emlékezteti: a zsákmány felkutatására). |
A kulcsingereket tehát ki tudjuk használni a tanítás során, hogy a kutyának koncenrált állapotot tanítsunk, az idegrendszerét hozzászoktassuk ezekhez az ingerekhez (habituáció ⇢ deszenzitizáció), és később élethelyzetekben is gyakorolva a feladatokat, a kutya együttműködést tanuljon az emberrel. A tanítás során cél, hogy a kutya tudja tartani a fókusz, tudjon megfigyelő állapotba kerülni, koncentrálni a gazdájára a különböző élethelyzetekben és minél gyorsabban tudjon visszatérni a koncenrált állapotba, még akkor is amikor az ösztönök megjelennek egy-egy inger hatására.
Kölyökkutyák esetében a tiltás pozitív tanításának alapjait, egyszerűbb önkontroll feladatokat és figyelemkoncentrációt fejlesztő feladatokat kb. 4-5 hónapos kortól tudunk tanítani. A különböző feladatok összekapcsolását, a komplex feladatok tanítását a kutya felnőtt korában tudjuk tanítani. (Természetesen teljességgel általánosítani nem lehet: vannak kivételek és van kutya, aki már 3 hónapos korától képes komplex feladatokat tanulni, van aki 7-8 hónapos korától és van, aki 1 éves kor után. Mindez függ a kutya tartási körülményeitől, a genetikai adottságaitól és egészségétől is.)
A tiltás pozitív tanítása során a kognitív tanulás és szociális tanulás mellett a habituációra és deszenzitizációra is építkezünk.
| EMLÉKEZTETŐ Habituáció: adott ingerre a válasz intenzitása csökken pl. a kutya másik kutya látványára már kevesebb ugatással reagál, a kutya számára túlzottan erős ingerekre (kulcsingerekre) a válasz csökken Deszenzitizáció: adott ingerre a válasz megszűnik pl. a kutya másik kutya látványára már nem ugat, a kutya számára fenyegető és félelmet kiváltó ingert relaxált állapot követ, a szorongás helyett relaxált állapot Kognitív tanulás: klasszikus kondicionálás pl. a kutya a klikker vagy síp hangjától is nyáladzani kezd és operáns kondicionálás pl. a kutya leül az ember elé mert azért kap jutalmat Szociális tanulás: utánzás- megfigyelésen alapuló tanulás pl. a kutya egy nála magabiztosabb kutya viselkedését ellesi |
Miután a megfelelő tanítási technikákkal, a megfelelő ütemben, és megfelelő lépésekben haladva elérjük a kutya figyelmét, a következő fontos lépés a tiltás pozitív tanításánál, hogy a kutyának megmutatjuk, hogy mit csináljon az adott helyzetben, ezzel segítve őt a tanulásban, új tanult viselkedésminták elsajátításában.
A tiltás tanításakor előbb a kutya figyelmét nyerjük el “NEM” szó kimondásával, majd ezt követően, a kutya sázmára már korábban tanított és ismert feladatok valamelyikével segítjük őt, hogy mit tegyen az ösztönök csapongása helyett:
- “MARAD” = maradj a közelemben, “tartsd a pózt”
- “TOVÁBB” = láb melletti séta, “sétálj mellettem”
- “GYERE” = behívás, “közelíts felém”
segíthet még az előreküldés, a mozgásból megállás és az irányváltás tanítása is, melyekhez további szavakat tudunk kapcsolni.
A “NEM” szó kimondása a szemkontaktushoz kötött feladat, az ezt követő feladatok végrehajtása már a kutya motivációjától függ, ehhez pedig az önkontroll és az ösztönök játékba terelésének tanítása kulcsfontosságú. Vagyis az, hogy a kutya hátat tudjon fordítani annak, ami őt izgatottá teszi, a kulcsingereket ott tudja hagyni kérésre. A feladat egyre összetettebb, amit a kutya a felnőtt korában képes elsajátítani.
A tiltás tanítása akkor lesz sikeres, ha a kutya a tanítás során megélheti a vadászösztönét. Vagyis amiről tiltjuk, amit kérünk, hogy fogjon vissza, hagyja abba (pl. ásás, kergetés, marcangolás, zsákmány felderítése: szag követése, hang követése), azt a dolgot a feladat végén játékban engedjük, hogy a kutya megélje. A játékot biztonságos keretek között tanítjuk a kutyának, amit az emberhez köthet, így az együttműködés az ösztön megélésében is kiteljesedhet, nemcsak az ösztön visszafogásában.
Például, étel földről felevés tiltásának tanítása:
ha étel van a földön, azt tanítjuk a kutyának, csak jelezze hogy talált valamit, majd jöjjön oda hozzánk vagy maradjon helyben vagy láb mellett sétáljon el mellette. A feladat végén, távolabb a talált étel forrásától, megadjuk a kutya számára azt a sikerélményt, hogy ételt kereshet velünk együtt. Így épül a kutya motivációja és együttműködés alakul ki ember és kutya között. Nem mellesleg a kutya jelzéseinek megismerése is ekkor történik: a kutya tanításához szorosan kapcsolódik, hogy megfigyeljük a reakcióit és a szükségleteit.