Fontos a tanítási folyamat mögé látni, és megfigyelni a kutyát tanítás közben, hogy tudjuk hol tart a tanulás folyamatában és ehhez igazítsuk a feladatok nehézségi szintjét, akár a környezet függvényében.
A kutyában egy folyamat zajlik le a tanítás során, és a kutya jelzéseire figyelve látni, hogy hol tart a folyamatban:
- FÁZIS
a kutya kilép a feladatból a kulcsinger hatására (az ösztönök még erősebbek) → pl. azonnal elindul a földre ejtett falat irányába
- FÁZIS
a kutya már nem lép ki a feladatból a kulcsinger hatására, de még “kapaszkodik” a feladatba: a pupillája még tág, a kutya izgatottságot él meg, de már képes rá, hogy tartsa a feladatot: akár meredten néz az ember szemébe, izgatottan veszi el a jutalomfalatot (emiatt fájdalmat is okoz az embernek a harapásával). Tehát a feladatot képes végrehajtani kérésre, de a nyugodt állapottól még messze van a kutya, az ösztönök ott munkálkodnak a háttérben, akár belső feszültséget gerjesztve. Ekkor különösen fontos a kutya feloldása/ kioldása: a kutya számára kellemes érintésekkel (masszázs, akupresszúrás pontok) és a tudatos érintések mellett a közös játékkal segítjük a kutyát a felgyülemlett belső feszültség és mozgósított többletenergia levezetésében
- FÁZIS
a kutya benne marad a kért feladatban, ami már szinte nem is feladat a számára, rutinból megcsinálja. Magabiztosan tudja, hogy a kulcsinger hatására nem kell reagálnia, ha oda is néz az inger forrásának irányába, akkor is könnyedén vissza tud térni a feladatba, a pupillája szűk, ásít vagy megrázza magát a feladat közben vagy annak végén, a feladat végeztével még odamegy megnézni az inger forrását (az ösztönök egyre kevésbé “rángatják” a kutyát, már tud figyelni, el tudja engedni a “zavarást”, de még a kíváncsisága odavezeti őt az inger forrásához a feladat végeztével.)
- FÁZIS
a kutya benne marad a feladatban, ami már szinte nem is feladat a számára, kényelmesen vált pózt a helyben maradásban, magabiztosan tudja, hogy a kulcsinger hatására nem kell reagálnia, elkezd megfigyelni, gondolkozni, ha oda is néz az inger forrásának irányába, akkor is könnyedén vissza tud térni a feladatba, a pupillája szűk, ásít vagy megrázza magát a feladat közben, a feladat végeztével már nem megy oda megnézni az inger forrását (ez a végső állapot amire törekszünk a tanítás, főként a tiltás tanítása során: a kutya nyugodt és megfigyelő állapotban van, tudatában van annak, hogy történnek körülötte dolgok, de az ösztönei már nem csapongnak, tudja tartani az egyensúlyt, a fókuszt és a feladat végeztével is meg tudja tartani ezt a belső nyugalmat és megfigyelő állapotot)
FIGYELD MEG
a heti feladatsor gyakorlása közben, hogy a Te kutyád melyik fázisban van a tiltás tanításakor? Otthoni környezetben és séta közben gyakorold el vele ugyanazt a feladatsort. Van-e különbség?