A behívás tanítása összetett feladat a kutya számára. A kutya koncentrációját igényli és egyben a motivációját is, közelről és távolról egyaránt. A sikeres behívás fokozatosan építhető fel:
– kutya koncentrációjának fejlesztésével
– önkontroll tanításával
– motiváció felépítésével (“miért jöjjön vissza a kutya?” , “mi a behívás vége?”)
– kutya képességeinek megismerése és fokozatos fejlesztése
– ember- kutya közötti bizalmi kapcsolat és kommunikáció felépítése és fenntartása
A tanításban az alapok megszilárdításánál segítségül hívjuk a hangokat: ez a figyelemfelkeltő hang használata. Figyelemfelkeltő hangként használhatunk sípot (pl. ultrahangos sípot) és/vagy füttyszót, kurjantást, cuppogást…
A behívást (mint minden más feladatot) többféleképpen lehet tanítani a kutyának és a menedzselés (élethelyzetekben a távolság, az időzítés, a kutya képességeinek függvényében kért feladat, jutalmazás falattal vagy más motiváló dologgal stb.) is fontos szerepet játszik abban, hogy a kutya hívásra megtanuljon visszajönni.
A tanításban elsősorban a koncentrált állapotban kezdjük tanítani a kutyát közvetlen közelről, vele szembe fordulva:
Másodsorban a kulcsingerek ismeretében megerősítjük a tanítottakat:
Harmadsorban a kutya motivációját is építjük közben: a behívás vége valami izgalmas dolog (a jutalomfalat megevését követően vagy jutalomfalat nélkül): pl. játék, vagy egy kedvenc feladat/ trükk, kellemes érintés, ivóvíz kínálása (ha a kutya látványosan szomjas) stb.
A kutya ragadozó állat lévén egyes hangokra érzékenyebben reagál. Általában azok a hangok, melyek magasabb frekvencián szólnak (kulcsingerek: prédaállat sikoltását imitáló hangok pl. sípolós játékok, ultrahangos sípok), a kutya izgatottságát váltják ki és vonzók a kutya számára. A kutyának ezt a veleszületett képességét, a behívás tanításánál figyelembe véve, a behívás sikeresebben tanítható.
A behívás tanításánál hasznát vehetjük az alábbi videoban felvázolt tudásnak is. A vadászok a vadállatok hívásánál különböző hangokat alkalmaznak, akár sípokkal, akár saját hangjukkal képesek elérni, hogy különböző vadállatok közeledjenek feléjük:
Ha nem indul el a video kattints ide: https://www.youtube.com/watch?v=Juk596ZRyd0&t=1159s
1. CUPPOGÁS: a könnyebb helyzetekben, közelebbrôl. Ez az a hang ami az etetéshez is mindig hozzá van kötve és kint feladatok kérése elôtt is ezt adom ki. Városban ez az elsôdleges kommunikációnk. Ezen kívül többféle cuppogás van amit használunk: van ami azt jeletni álljon meg, van ami az irányváltást jelzi stb.
2. “PUKKANÁS”: ezt távolabbról, nehezebb helyzetekben adom ki, de még tudom hogy az ösztönök nem uralkodtak el.
3. VÉSZKIÁLTÁS: ez a legvégsô, a legnehezebb helyzetekben, amikor látom hogy az ösztönök erôsen jelen vannak. Távolról, vagy vadak jelenlétében is hasznos nálunk.
A video felvételen: Behívás falusi környezetben, erdő közelében, ahol vadállatok jönnek- mennek.
Egy zsák volt a földön, viszonylag messzebb, az volt az izgalom forrása.
Városi környezetben kisebb távolság és a cuppogás a meghatározó.
Videoban a láb remegésrôl: diagnosztizált laza ízületi szalagok. Túlterhelni nem szabad, itt a futás már megviselte. Ha hasonlóval találkozol akár a jövőben ügyfeleknél, mindenképpen állatorvosi kivizsgálást érdemes javasolni.
Ügyfelekkel való munka során a behívás tanításában segítség az ultrahangos síp használata.
A kutya tanításában több fokozatot követünk:
– távolság (milyen távolról kérjük a feladatot)
-kutyához viszonyított testhelyzet (guggolva, ülve, állva, fekve stb., a kutyával szemben, mellett vagy mögötte kérjük a feladatot))
– időtartam (mennyi időn keresztül kérjük a feladatot)
– környezet (mennyi zavaró inger: hang, mozgás, szag, érintés… közepette kérjük a feladatot)
Fokozatokat lásd bővebben a jegyzetkönyv 19-21.oldalán.
A fokozatok betartása a tanítás sikerességét eredményezi. Lépésről lépésre haladva ismerjük meg a kutyát, a kutya határait és a gazdit, az ő határait egyaránt. A feladatokat ehhez és a körülményekhez igazítjuk a feladatokat, így lesz sikerélmény, így alakul ki a bizalom és az együttműködés.
A helyben maradás és a szemkontaktus feladatnál követjük az emberi testhelyzetekből fakadó fokozatokat (a kutyával szemben, mellet, harántirányban mögötte).
Minden mást mi magunk is fokozatosan veszünk végig, hogy az alapokhoz bármikor vissza lehessen nyúlni később az élethelyzetekben, és hogy idővel jutalomfalat nélkül is működőképes lehessen a kutyával való együttműködés.
Az önkontroll tanításának szintén vannak lépcsőfokai. A képzésen első körben a kutyának az étellel való viszonyát, az étel megszerzésére irányuló ösztönös reakcióit kezdjük el “felülírni”. Fontos, hogy az önkontroll tanítása arról szól, hogy a kutya ÖNmagától tudjon nyugodt és koncentrált állapotban lenni az étel közelében, és ebbe az állapotba minél hamarabb meg tudjon érkezni. Ehhez eleinte a tanítás, az emberi segítség (vagy más kutyától tanulás) elengedhetetlen. Lényeges, hogy megpróbálunk minél kevesebb külső ráhatást gyakorolni a kutyára és türelemmel megvárjuk azt a pillanatot, amikor a kutya az étel látványa és szaga ellenére egy ponton “feladja” az étel felé való törekvést. Ez az a pillanat amit elkapunk (önkontroll gyakorlat 3. lépés): felvesszük a korábban a földre ledobott falatot, és ezt követően minél lassabb kézmozdulattal vezetjük a kutyát a kijelölt helyéhez: ahol elrejtjük a falatot és a kutya szimatolhat, megkeresheti azt, majd az emberi kézből megeheti.
TEHÁT AMINT A KUTYA VISSZAFOGTA ÖNMAGÁT (nem törekszik a földre ledobott falatok irányába), AZ EMBER SEGÍT NEKI ÉS IRÁNYT MUTAT: HOL ÉS MILYEN KERETEK KÖZÖTT ÉLHETI MEG AZ ÖSZTÖNÉT, amit visszafogott (a helyén keresheti a falatot és meg is eheti az ember kezéből).
Az étel keresése a kutya helyén lehetővé válik. Amikor erre rájön, egy idő után már nemigen akarja majd elhagyni a helyét. Az ember odaviszi neki a falatokat és még szimatolhatja is azokat, kereshet, kutathat, megélheti azt amire az érzékszervei kiélezettek és amit az ösztönei kívánnak. A valódi együttműködés elkezdődik: az emberre legyütt megélt “étel vadászattal”.
A tiltás pozitív tanítását fokozatosan építjük fel, melynek egy fő eleme lesz az önkontroll tanítása. Ez a feladat egy kiindulási alap, ahol a kutya ösztöneit az ember felismeri, megismeri, együtt megélheti a keresés izgalmát a kutyával. Szavak nélkül, megfigyeljük a kutya viselkedését. A kutya reakciói kiszámíthatók az étel láttán: az étel felé szeretne törekedni a lehető legrövidebb úton, a lehető leggyorsabban, amíg le nem csillapodnak az ösztönök. Kölyökkutyák esetében ez nagyon intenzív törekvés lehet és másodlagossá válik a hallás, mint érzékelés. Ezért hangokat sem adunk ki. Ahogy a kutyának nem adunk kívülről semmi jelet, nem rántjuk vissza a pórázt, nem mondunk semmit, hagyjuk, hogy ő maga intézze a belső ösztöneit. DE fontos, hogy segítjük, ha szükséges:
ha nagyon húzza a pórázt, akkor megtámasztjuk tenyerünkkel a kutya mellkasát és tartjuk őt, hogy jusson elég oxigénhez az agy és sikeres lehessen a tanulás (vagy nagyobb testű kutya esetében hámot használunk)
Tartjuk a teret melyben az ösztön tombol, majd lecsillapodik, és amint lecsillapodott segítjük a kutyát, hogy megélhesse azt az ösztönét (étel evés, kutatás), amit nem hagytunk, hogy megélje: megmutatjuk neki hol és milyen keretek között kereshet ételt, ahelyett, hogy a földön talált ételt megenné.
Jegyzetkönyvben: 64-66. oldal.
Az oldal tartalmának másolása tilos!