fbpx

KUTYA TANÍTÁSI TECHNIKÁK ALAPJAI 2. rész – MAGYARÁZATOK 3. HÉT

MAGYARÁZATOK GYAKORLATI FELADATOKHOZ

  1. BEHÍVÁS TANÍTÁSA
    A behívás tanítása igencsak összetett feladat. A kutya koncentrációját igényli és egyben a motivációját is. A sikeres behívás fokozatosan építhető fel:
    – kutya koncentrációjának fejlesztése
    – önkontroll tanítása
    – érzékszervek összehangolt használatának tanítása
    – motiváció felépítése (“miért is jöjjön vissza? , mi a behívás vége?”)
    – kutya határainak megismerése és fokozatos kiterjesztése
    – ember- kutya közötti bizalmi kapcsolat és kommunikáció felépítése
    Az alapok megszilárdításánál segítésgül hívjuk a hangokat, ez a figyelemfelkeltő hang használata. Ez lehet akár síp is, de ideálisabb a füttyszó, kurjantás, cuppogás… ami mindig “kéznél van”, a síppal ellentétben. A kutya hamarabb megérti a feladatot, ha egy hanghoz is elkezdjük ezt hozzákötni. Egyrészt a Pavlovi-reflexre alapozzuk a behívás tanítását (figyelemfelkeltő hang=étel a gazdimtól), másrészt a szociális tanulást hívjuk segítségül (ember hátrálás=közeledek a gazdim felé). 
  2. FOKOZATOK A TANÍTÁSBAN
    A kutya tanításában több fokozatot követünk:
    – távolság (milyen távolról kérjük a feladatot)
    – időtartam (mennyi időn keresztül kérjük a feladatot)
    – környezet (mennyi zavaró inger: hang, mozgás, szag, érintés… közepette kérjük a feladatot)
    – emberi testhelyzet (a kutyával szemben, mellett vagy mögötte kérjük a feladatot)


    A fokozatok betartása az, ami a tanítás sikerességét eredményezi. Lépésről lépésre haladva ismerjük meg a kutyát, a kutya határait és a gazdit, az ő határait egyaránt. A feladatokat ehhez, és a körülményekhez igazítjuk, így lesz sikerélmény, így alakul ki a bizalom és az együttműködés. 
    A helyben maradás és a szemkontaktus feladatnál követjük az emberi testhelyzetekből fakadó fokozatokat (a kutyával szemben, mellet, harántirányban mögötte).
    Minden mást mi magunk is fokozatosan veszünk végig, hogy az alapokhoz bármikor vissza lehessen nyúlni, és hogy később jutalomfalat nélkül is működőképes lehessen a kutyával való együttműködés.

    A fokozatos tanítás segít megismerni és tiszteletben tartani a kutya és a gazdája határait.

FONTOS
Az erőszak- és büntetésmentes kutyaoktatásban a gazdi- kutya páros határait sosem lépjük át!
A “lépj ki a komfortzónádból” mondás helyett, inkább a “tágítsd fokozatosan a komfortzónádat” elvet követjük, hogy se lelki, se testi sérülés ne következzen be, olyan túlzott feszültség ne alakuljon ki, amiből se kutya, se ember nem tud kilépni. Illetve szem előtt tartjuk, hogy a kutya és az ember egyaránt a saját tempójában fejlődhessen úgy, ahogy az a leginkább szolgálja őket és a feszültségeket könnyedén fel tudják oldani. 
Ezért a feladatok és a tanulási folyamat felépítésénél figyelembe vesszük:
– kutya és gazdija határait
– feladatok tudásszinthez és határokhoz igazodik
– fokozatosan felépített, sikerélményt adó és kapcsolatot erősítő, tiszta kommunikációt megalapozó feladatokat tanítunk.

3. ÖNKONTROLL TANÍTÁSA, BÜNTETÉS ÉS ERŐSZAK MELLŐZÉSE

Az önkontroll tanításának szintén vannak lépcsőfokai. Első körben a kutyának az étellel való viszonyát, az étel megszerzésére irányuló ösztönös reakcióit kezdjük el “felülírni”. Fontos, hogy az önkontroll tanítása során a kutya ÖNmagától tudjon nyugodt és koncentrált állapotban lenni az étel közelében, ebbe az állapotba minél hamarabb meg tudjon érkezni, akár még eleinte az ember segítségével. Ezért lényeges, hogy megpróbálunk minél kevesebb külső ráhatást gyakorolni a kutyára és türelemmel megvárjuk azt a pillanatot, amikor a kutya az étel látványa és szaga ellenére egy ponton feladja az étel felé való törekvést (ez kölyökkorban lehet akár 20 perc időtartam is!). Ez az a pillanat amit felhasználunk, ez az a pillanat amikor a kutya  számára felvesszük a földről a jutalomfalatot, és ezt követően minél lassabb kézmozdulattal vezetjük őt a helyéhez: ahol elrejtjük a falatot és a kutya szimatolhat, keresheti azt.
TEHÁT AMINT A KUTYA VISSZAFOGTA MAGÁT, AZ EMBER SEGÍT NEKI ÉS IRÁNYT MUTAT: HOL ÉS MILYEN KERETEK KÖZÖTT ÉLHETI MEG AZ ÖSZTÖNÉT.  

Az étel keresését ugyanakkor a kutya helyén lehetővé tesszük. Amikor erre rájön, sok esetben a kutya már nemigen akarja elhagyni a helyét. Az ember odaviszi neki a falatokat és még szimatolhatja is azokat, kereshet, kutathat, megélheti azt amire az érzékszervei kiélezettek. A valódi együttműködés itt kezdődik: a “közös étel vadászat” (lásd később).

A tiltást fokozatosan építjük fel, melynek egy fő eleme lesz az önkontroll tanítása. Ez a feladat egy kiindulási alap, ahol a kutya ösztöneit az ember felismeri, megismeri, együtt megélheti a keresés izgalmát a kutyával. Ez a fő szempont és még nem a “NEM” szó kimondása, mert amint a “NEM” tiltószó előkerül, az ember korábbi negatív élményei is a felszínre törhetnek. Ez pedig olyan reakciókból fakadó cselekvést, elutasítást, dühöt hozhat a felszínre ami hátráltatja az együttműködés kialakulását. Ezért ezt a “NEM” szó kimondását későbbre hagyjuk. Itt most egy megfigyelő állapotot kérünk a gazditól és azt, hogy segítse a kutyát ebben a helyzetben, szavak nélkül, csupán azzal, hogy tartja a pórázt. A kutya reakciói kiszámíthatók az étel láttán: az étel felé szeretne törekedni a lehető legrövidebb úton, a lehető leggyorsabban, amíg le nem csillapodnak az ösztönök. Kölyökkutyák esetében ez nagyon intenzív törekvés lehet és másodlagossá válik a hallás, mint érzékelés. Ezért hangokat sem adunk ki az önkontroll feladatnál, mert nincs még értelme összetett feladatokat tanítani. Ahogy a kutyának nem adunk kívülről sem semmi jelet, nem rántjuk vissza a pórázt, nem mondunk semmit, hagyjuk, hogy ő maga intézze a belső ösztöneit. DE fontos, hogy segítjük, ha szükséges:

  • a falatokat messzebb rakhatjuk a feladat közben 
  • leguggolhatunk a kutya mellé (szociális tanulással mutatjuk neki a megfigyelő állapotot- ekkor önmagunknak is megfigyelő állapotban szükséges lennünk)
  • ha nagyon húzza a pórázt, akkor megfogjuk a kutya mellkasát és megtámasztjuk, tartjuk, hogy jusson elég oxigénhez az agy és sikeres lehessen a tanulás.
    Tartjuk a teret melyben az ösztön tombol, majd lecsillapodik, és amint lecsillapodott segítjük a kutyát, megragadjuk a pillanatot (a falatot a földről felvesszük), és segítjük, hogy biztonságos keretek kötött megélhesse a kutya az ösztönét (étel evés, kutatás a helyén- a helyére vezetjük ahol megeheti a falatokat), amit nem hagytunk, hogy megélje a földön talált falatok közelében.

Az oldal tartalmának másolása tilos!