MAGYARÁZATOK GYAKORLATI FELADATOKHOZ
FONTOS Az erőszak- és büntetésmentes kutyaoktatásban a gazdi- kutya páros határait sosem lépjük át! A “lépj ki a komfortzónádból” mondás helyett, inkább a “tágítsd fokozatosan a komfortzónádat” elvet követjük, hogy se lelki, se testi sérülés ne következzen be, olyan túlzott feszültség ne alakuljon ki, amiből se kutya, se ember nem tud kilépni. Illetve szem előtt tartjuk, hogy a kutya és az ember egyaránt a saját tempójában fejlődhessen úgy, ahogy az a leginkább szolgálja őket és a feszültségeket könnyedén fel tudják oldani. Ezért a feladatok és a tanulási folyamat felépítésénél figyelembe vesszük: – kutya és gazdija határait – feladatok tudásszinthez és határokhoz igazodik – fokozatosan felépített, sikerélményt adó és kapcsolatot erősítő, tiszta kommunikációt megalapozó feladatokat tanítunk. |
3. ÖNKONTROLL TANÍTÁSA, BÜNTETÉS ÉS ERŐSZAK MELLŐZÉSE
Az önkontroll tanításának szintén vannak lépcsőfokai. Első körben a kutyának az étellel való viszonyát, az étel megszerzésére irányuló ösztönös reakcióit kezdjük el “felülírni”. Fontos, hogy az önkontroll tanítása során a kutya ÖNmagától tudjon nyugodt és koncentrált állapotban lenni az étel közelében, ebbe az állapotba minél hamarabb meg tudjon érkezni, akár még eleinte az ember segítségével. Ezért lényeges, hogy megpróbálunk minél kevesebb külső ráhatást gyakorolni a kutyára és türelemmel megvárjuk azt a pillanatot, amikor a kutya az étel látványa és szaga ellenére egy ponton feladja az étel felé való törekvést (ez kölyökkorban lehet akár 20 perc időtartam is!). Ez az a pillanat amit felhasználunk, ez az a pillanat amikor a kutya számára felvesszük a földről a jutalomfalatot, és ezt követően minél lassabb kézmozdulattal vezetjük őt a helyéhez: ahol elrejtjük a falatot és a kutya szimatolhat, keresheti azt.
TEHÁT AMINT A KUTYA VISSZAFOGTA MAGÁT, AZ EMBER SEGÍT NEKI ÉS IRÁNYT MUTAT: HOL ÉS MILYEN KERETEK KÖZÖTT ÉLHETI MEG AZ ÖSZTÖNÉT.
Az étel keresését ugyanakkor a kutya helyén lehetővé tesszük. Amikor erre rájön, sok esetben a kutya már nemigen akarja elhagyni a helyét. Az ember odaviszi neki a falatokat és még szimatolhatja is azokat, kereshet, kutathat, megélheti azt amire az érzékszervei kiélezettek. A valódi együttműködés itt kezdődik: a “közös étel vadászat” (lásd később).
A tiltást fokozatosan építjük fel, melynek egy fő eleme lesz az önkontroll tanítása. Ez a feladat egy kiindulási alap, ahol a kutya ösztöneit az ember felismeri, megismeri, együtt megélheti a keresés izgalmát a kutyával. Ez a fő szempont és még nem a “NEM” szó kimondása, mert amint a “NEM” tiltószó előkerül, az ember korábbi negatív élményei is a felszínre törhetnek. Ez pedig olyan reakciókból fakadó cselekvést, elutasítást, dühöt hozhat a felszínre ami hátráltatja az együttműködés kialakulását. Ezért ezt a “NEM” szó kimondását későbbre hagyjuk. Itt most egy megfigyelő állapotot kérünk a gazditól és azt, hogy segítse a kutyát ebben a helyzetben, szavak nélkül, csupán azzal, hogy tartja a pórázt. A kutya reakciói kiszámíthatók az étel láttán: az étel felé szeretne törekedni a lehető legrövidebb úton, a lehető leggyorsabban, amíg le nem csillapodnak az ösztönök. Kölyökkutyák esetében ez nagyon intenzív törekvés lehet és másodlagossá válik a hallás, mint érzékelés. Ezért hangokat sem adunk ki az önkontroll feladatnál, mert nincs még értelme összetett feladatokat tanítani. Ahogy a kutyának nem adunk kívülről sem semmi jelet, nem rántjuk vissza a pórázt, nem mondunk semmit, hagyjuk, hogy ő maga intézze a belső ösztöneit. DE fontos, hogy segítjük, ha szükséges:
Az oldal tartalmának másolása tilos!